Ahogy utánaolvastam még kicsit, láttam, hogy Jepsenéken kívül még sokan foglalkoznak ezzel a területtel, amit OCT-nek hívnak (https://en.wikipedia.org/wiki/Optical_tomography). Direkt visszanéztem a Különvélemény feliratát, és ott is így hivatkoztak rá. :) Itt alapvetően pont az az egyik nehézség, amit te is írsz, hogy az agyszövet mindenkinél másmilyen, máshogy szórja a fényt, maga az eszköz (sapka v. fejpánt) is össze-vissza csúszkálhat, stb. Szóval az abszolút képalkotás valóban problémás lehet. Valószínűleg minden használat előtt be kell kalibrálni az eszközt. Ugyanakkor ez a kalibrálás valószínűleg gyorsan elvégezhető. Egyfelől a fénymintákat nagyon gyorsan lehet váltogtani, másfelől az ultrahanggal gyorsan végig lehet pittyegtetni az agyat. A harmadik dolog amivel gyorsítani lehet, hogy ha egy hosszab folyamat során készül egy holografikus agytérképed, amit újra lehet használni, akkor lehet, hogy elég csak annyit meghatároznod, hogy hogy áll az eszköz a fejeden, és használható a meglvő mintakészlet, vagy legalábbis kiindulásként használható.